Denár és garas, dukát és guldiner, krajcár és poltura – hosszan sorolhatnánk azoknak a pénzeknek a neveit, amelyekkel elődeink ezer éven át fizettek, illetve részben napjainkba is fizetünk Magyarországon. Sokakban felmerül a kérdés, honnan kapták ezek a pénzek az elnevezésüket? Miért hívják jelenlegi törvényes fizetőeszközünket éppen forintnak? A következő hetekben 12 részes, „Denártól a forintig” című sorozatot indítunk, amelyben a magyar pénzelnevezések etimológiáját járjuk körül.

A cikksorozat kilencedik részében a poltura pénzelnevezés eredetének járunk utána. Tudtátok, hogy a poltura elnevezés lengyel gyökerekre vezethető vissza, és eredetileg másfelet jelentett? Ezekkel a pénzekkel Te is találkozhatsz majd a Magyar Nemzeti Bank hamarosan megnyíló Pénzmúzeumában, ahol bemutatjuk a közép- és újkori magyar forgalmi pénzeszközöket is.

9. Poltura

A poltura a másfelet jelentő lengyel póltora szóból ered, mivel eredetileg ez a pénztípus másfél garast ért. Az ezüstből vert váltópénz kibocsátását III. (Vasa) Zsigmond lengyel király kezdte meg 1614-ben. Magyarország a középkortól kezdve szoros kapcsolatban állt Lengyelországgal, így a lengyel fizetőeszközök hamar megtalálták útjukat hazánkba.

Az újkorban mind a Magyar Királyság, mind az Erdélyi Fejedelemség folyamatosan aprópénzhiánnyal küszködött, ezt a hiányt kisebb-nagyobb mértékben a beáramló lengyel fizetőeszközök pótolták. Ezek mintájára Erdélyben már a 16. század végén megindult a három garast érő dutka verése, de később poltura címletű pénzek is készültek a fejedelemségben. A Magyar Királyságban I. Lipót kezdte meg a polturák kibocsátását 1695-ben, a korabeli pénzértékviszonyok szerint ez a pénztípus másfél krajcárt ért. Az ezüstpolturák mellett rézpolturák verésére is sor került Selmecbányán és Kassán, ezeket a színük miatt vörös polturának nevezett pénzeket eredetileg a kamara alkalmazásában állók fizetésére használták. Idővel azonban elterjedt a környékbeli lakosság körében is, ahol komoly zavarokat okozott a pénzforgalomban, így nem kis mértékben járultak hozzá a Rákóczi-szabadságharc kitöréséhez. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején az első polturákat még ezüstből verték, a nemesfémhiány azonban rákényszerítette a fejedelmet a rézpénzverésre. 1704 és 1707 között rézből több címletben is készültek rézpolturák, a nagyobb címleteket (XX és X poltura) a lakosság a rajtuk olvasható Pro libertate (A szabadságért) felirat alapján libertas néven emlegette, illetve hangutánzó szóval kongónak hívták, így különböztetve azokat a csengő hangú ezüstpénzektől. A szabadságharc bukását követően a Habsburg uralkodók folytatták az ezüstpolturák kibocsátását, sőt Mária Terézia uralkodása idején néhány évig újra megjelentek a rézpolturák, majd ennek a címletnek a verése végképp megszűnt Magyarországon.