A II. világháború utáni Európa szovjetek által megszállt térségének szinte összes államában felszínre tört az elégedetlenség 1945 és 1990 között. Ezek közül azonban egyedül az 1956-os magyar forradalom tudta elérni azt, hogy az állami jelképen már Moszkva uralmának fennállása idején jelentős változtatást hajtsanak végre.

Az első – sikertelen – forradalom 1953 nyarán, a Német Demokratikus Köztársaságban bontakozott ki. Itt a kommunista állam szovjet-stílusú (kalapács-körző-gabonakalászok) címert vezetett be, a váltópénzeken pedig az első ötéves terv emblémáját használták.

Az 1956-os magyar eseményeket követően az újabb repedést a rendszer falán az 1968-as „Prága tavasz” jelentette. Változtatást a címerhasználaton azonban Csehszlovákiában sem tudott elérni a reformtörekvés: a cseh oroszlán vörös csillaggal ellátott verziója maradt hivatalban.

1980-ban, a lengyel tengermelléki munkássztrájkok által elindult és országossá nőtt megmozdulások is csak a rendszer végóráiban értek célt a címerhasználat terén. 1990-ben helyezték vissza az ősi koronát a fehér sas fejére.

1956-ban Magyarországon olyan mélyreható igény mutatkozott az állami szimbólumok megváltoztatására, hogy az újraszerveződő pártállam belátta: a szimplán sztálinista jelképek nem tarthatók meg. Mivel a régi-új vezetők a forradalommal összefonódott Kossuth-címert sem voltak hajlandók alkalmazni, egy eklektikus verzió mellett döntöttek. Ez a címer a korábbinál jobban hangsúlyozza a magyarságot, de a kompozíció maradt szovjet stílusú. Erről a változásról tanúskodik két különleges darab: az 1949-es, és az 1957-es 1 forintos érme egymás mellé helyezett nagyméretű, bronz előlapi tervezete.