20 krajcár, 1848

Az 1848-49-es szabadságharc pénzforgalmának jelentős hányadát a papíralapú fizetőeszközök tették ki, amelyeket általában Kossuth-bankóknak nevez az utókor, függetlenül attól, hogy azok valóban bankjegyek voltak, vagy egyéb jellegű papírpénzek. Ennek ellenére nem maradhatott el a fémpénzkibocsátás sem, amely összesen hat címletben folyt. Az aranyból vert dukátok, valamint az ezüstből készült 10 és 20 krajcárosok éremkép tekintetében szinte semmiben nem különböztek V. Ferdinánd pénzeitől, azoktól csupán a magyar nyelvű körirat különböztette meg őket. Az 1848-ban Körmöcbányán vert 20 krajcáros előlapján az uralkodó jobbra forduló portréja látható, körülötte V. Ferdinánd Magyar-, Horvát-, Tótországok királya, Erdély nagyfejedelme körirat rövidítése olvasható, alul a K.B. betűk, a körmöcbányai verde jegye. A hátlapon Szűz Mária Isten Anyja Magyarország védője köriratban Szűz Mária holdsarlón ülő alakja, jobbján a gyermek Jézus, alul az értékjelzés. A szabadságharc pénzei annyiban hoztak újdonságot a magyar pénzverésben, hogy elsőként szerepelt rajtuk magyar nyelvű felirat, továbbá közel száz év után kerültek rájuk a középkorban kialakult ősi magyar verdejegyek, jelen esetben a K.B. betűk, amelyek használatát még Mária Terézia királynő szüntette meg 1766-ban.