8 pengő krajcár, 1849

Az általános pénzhiány, a hétköznapi pénzforgalomhoz kevéssé igazodó címletmegosztás, illetve az aprópénzek hiánya hívta életre az úgynevezett szükségpénzeket. A polgárok először a nagyobb címletű papírpénzek darabolásával próbálkoztak, amit a hatóságok tűrtek egy ideig, de később betiltották. A szükségpénzek zöme kis címletű, papírból, helyi használatra és korlátozott időtartamra készült fizetőeszközök voltak, amelyeket nem lehetett beváltani semmilyen hivatalos pénzre. Kivételt képeztek a komáromi krajcárosok, amelyeket Klapka György tábornok utasítására 1849. áprilisában 8, júliusában 5 és 10 krajcár értékben bocsátottak ki mintegy 18 000 katonapénzellátására. A szükségpénzeket, ha beváltani nem is lehetett, a várban és a városban kötelező volt elfogadni, ellenkező esetben – valamint hamisítás esetén – szigorú büntetést helyeztek kilátásba.