10 gulden, 1813

A napóleoni háborúk által okozott 1811. évi államcsődöt követően az uralkodónak, Ferenc osztrák császárnak és magyar királynak meg kellett ígérnie a lakosságnak, hogy az új papírpénzek számát nem szaporítja tovább. A franciák elleni háborút azonban tovább kellett finanszíroznia, így egy, a későbbiekben behajtandó földadóra adtak ki Anticipationsschein néven előlegezési jegyeket 1813-ban. A 2, 5, 10 és 20 Guldenes címletekben kiadott papírokat a lakosságnak 12 év alatt kellett volna kifizetni. Az egyszerű kivitelű jegy négy sarkában egy-egy századbélyegző lenyomata látható, rajtuk a Ferenc birodalmához tartozó országok címereivel, ahol a pénzjegyek forgalomba kerültek: balról jobbra és fentről lefelé így az Osztrák Császárság, Magyarország, Csehország és Galícia címereit láthatjuk. Az 1813-as kiadású pénzek első 45 millió forintját – Ferenc ígérete ellenére – számos titkos kibocsátás követte. A radikális reform csak ideiglenesen tudta biztosítani az államháztartás egyensúlyát, hosszú távon nem jelentett megoldást. Az új pénzjegy tényleges, piaci árfolyama jóval alacsonyabb volt a névértékénél, ami újabb leértékelés árnyékát vetítette előre. A háborúk lezárta után, 1816-ban ez be is következett, amikor visszatértek a csőd előtti konvenciós értékhez. Az 1811-es és 1813-as jegyeket hivatalosan 1858-ban vonták ki a forgalomból.