Egyszintű bankrendszer – gazdaságtörténeti rész. A világháború utáni magyar gazdaság
A második világháborút követő összeomlás majd újjáépítés a magyar pénzügyi világot is alapjaiban forgatta fel. Az 1947. évi XXX. törvénycikk rögzítette a Magyar Nemzeti Bank és az üzleti nagybankok magyar kézben lévő részvényeinek államosítását, majd ezt követően megkezdődött a kereskedelmi bankok felszámolása. Vállalati ügyfélkörük betéti-, folyó- és hitelszámlái a Magyar Nemzeti Bankhoz kerültek, míg a magánszemélyek pénzügyeit a korlátozott pénzintézeti jogkörrel felruházott Országos Takarékpénztár Vállalat kezelte tovább. A bankrendszer kétszintűsége ezzel megszűnt, egyszintűvé vált. De miért volt erre szükség?
A Magyar Dolgozók Pártja által irányított, központi tervutasításon alapuló, szélsőségesen centralizált gazdaságirányításba nem fért bele a kereskedelmi bankok versenyen alapuló piaci modellje. Megszűnt az MNB függetlensége is, a Pénzügyminisztériumból kézi vezérelt jegybankot így lehetett az ötéves tervekben meghatározott, gigantomán iparosítás szolgálatába állítani. A tervutasításos rendszert természetéből adódóan a centralizált, egyszintű bankrendszer szolgálta ki, egyetlen helyről irányítva és ellenőrizve a gazdaság pénzügyi folyamatait. A vállalatok – amelyek a központi tervek végrehajtói voltak – a jegybanknál vezették számlájukat, ezáltal pontosan követhető volt minden pénzmozgás. A jegybank döntött a hitelek odaítéléséről, és ellenőrizte a pénz felhasználását is. Az MNB ellenőrzése és felügyelete mellett a külkereskedelmi forgalommal kapcsolatos pénzügyi folyamatokat a Magyar Külkereskedelmi Bank, a beruházási hiteleket a Magyar Beruházási Bank (1972-től az Állami Fejlesztési Bank) bonyolította le versenytársak nélkül.
Az egyszintű bankrendszer – amelyben a jegybankot is megfosztották önállóságától – jellegéből adódóan rugalmatlan, a gazdaság igényeire lassan, nehézkesen reagált. Az 1968-as gazdasági reform, amely már piaci hatásokat is érvényesített a gazdaságpolitikában, valamint a közvetlen tervutasításról áttért a szabályozókkal való irányításra, a bankrendszer kétszintűségével is kacérkodott. Ezért 1971-ben a Magyar Nemzeti Bank a lakossági pénzügyek mellé átadta az Országos Takarékpénztárnak a tanácsok és intézményeik számlavezetését is, de a vállalatok nagy többségének számláit továbbra is az MNB kezelte.
Az Új Gazdasági Mechanizmus és a bankrendszer reformja azonban az 1970-es évek első felében ezen a ponton megtorpant, mert a Szovjetunióban bekövetkezett retrográd brezsnyevi fordulat, valamint az olajárrobbanás inflációs nyomása felerősítette a hazai keményvonalas, konzervatív politikai erőket, akik a piaci nyitás visszafordításán dolgoztak.