A Trianon utáni Magyarország és az önálló jegybank, önálló pénz létrejötte

Az I. világháborút követően, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt az utódországok – így természetesen Magyarország is – jegybank és saját kibocsátású pénz nélkül maradtak. A háború okozta gazdasági válság, a korona vágtató inflációja és az ezekből fakadó gazdasági stabilizáció szükségessége sürgető kényszerrel vetette fel egy immáron teljesen önálló, magyar jegybank létrehozását, és ezzel együtt a saját pénz kibocsátását.

Átmeneti intézkedésként a központi banki feladatkört az 1921. július 11-én megalakult Magyar Királyi Állami Jegyintézet vette át, majd hat évvel a háború és négy évvel a trianoni békeszerződés után 1924. június 24-én megkezdte munkáját az egy hónappal korábban, részvénytársasági formában megalapított Magyar Nemzeti Bank. Első elnöke Popovics Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, míg a Főtanácsban olyan nevekkel találkozhatunk, mint Chorin Ferenc, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, vagy Weiss Fülöp, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke.

Az árszínvonal – kezdetben ugyan még mérsékeltebb – növekedése miatt az 1892 óta forgalomban lévő koronába vetett bizalom megingott, ami az áruhiánnyal és a háborús veszteségekkel súlyosbítva végül vágtató inflációhoz vezetett. A pénzromlást jól jellemzi, hogy míg 1923 elején 1000 papírkorona ért 1 aranykoronát, addig 1924 végére már 15 000 papírkoronát kellett adni 1 aranykoronáért. Létkérdéssé vált az új, értékálló hazai fizetőeszköz megteremtése.

Az MNB megalapítása után alig egy évvel, az 1925. évi XXXV. törvénycikk rendelkezett az új pénz, a pengő bevezetéséről, amelynek használatára 1927. január 1-jétől kellett kötelezően áttérnie minden vállalatnak, költségvetési intézménynek és magánszemélynek.

A pengő – bár szépen csengett a neve – alapvetően papírpénzként került kibocsátásra, amelynek aranyfedezete volt. 1000 gramm 24 karátos (996 ezrelékes finomságú) arany állt 3800 pengő mögött, vagyis 1 pengő fedezetéül 0,26316 gramm arany szolgált.

A pengő váltópénze a fillér lett, 1 pengő 100 fillérrel volt egyenlő.

Az új pénzhez a régi korona átváltásával lehetett hozzájutni. 12 500 korona ért 1 pengőt, vagyis 1000 korona 8 fillérnek felelt meg. A pénzcsere természetesen nem valósulhatott meg néhány óra, de még néhány nap alatt sem, ezért még több héten keresztül kétféle pénzzel is lehetett fizetni, a régi koronával és az új pengővel.

A II. világháborút követő hiperinfláció a pengőt a koronához hasonló sorsra juttatta, közel két évtized után a forint lépett a helyébe 1946. augusztus 1-jétől.

Érdekesség:

A pengő az ezüstpénzek megnevezése volt a megelőző évszázadokban, míg az aranypénzekre a csengő kifejezést használták. Az új pénz születésekor ez utóbbi is felmerült, de szóba került például a turul is.

Forrás: Fortepan