Dr. Popovics Sándor (Pest, 1862 – Budapest, 1935)
A Magyar Nemzeti Bank első elnöke 1862. október 22-én született. Jogi doktorátust, majd államtudományi végzettséget szerzett.
Pályafutását 1884-ben a pénzügyminisztériumban fogalmazó gyakornokként kezdte. Majd segédfogalmazó, miniszteri fogalmazó, miniszteri titkár, osztálytanácsos, miniszteri tanácsos, minisztériumi államtitkár, 1908-ban pedig pénzügyminiszteri államtitkár lett.
Wekerle Sándor pénzügyminiszter mellett részt vett a fontosabb pénzügyi döntések előkészítésében. 1892-ben a korona bevezetése kapcsán a valutaszabályozás terén kifejtett tevékenységéért Ferenc József a III. osztályú Vaskorona-renddel tüntette ki. Minisztertanácsosi szolgálata alatt a pénztári, hitel, vasút és közgazdasági főosztályvezetője volt. Érdemei elismeréséül az uralkodó a Lipót-rend nagykeresztjét, a Szent István-rend kiskeresztjét, a Vaskorona-rend I. osztályát és belső titkos tanácsosi címet adományozott neki.
1906 és 1909 között Pozsony város országgyűlési képviselőjeként törvények előkészítésével foglalkozott. Mandátumáról bankkormányzói kinevezésekor mondott le.
Az Osztrák–Magyar Bank élén álló főkormányzó személyére az osztrák és a magyar kormányok pénzügyminiszterei tettek javaslatot. Popovics Sándor 1909-től 1918-ig töltötte be ezt a tisztségét, amiről pénzügyminiszteri kinevezésekor mondott le. Fontos szerepet játszott az Ausztriával való gazdasági tárgyalásokon és az Osztrák–Magyar Bank szabadalma meghosszabbításának témájában.
1920-ban a magyar békedelegáció tagja volt a Párizs környéki béketárgyalásokon. 1921-ben a Magyar Királyi Állami Jegyintézetet a békeszerződés pénzügyi rendelkezéseinek végrehajtására hozták létre jegybanki funkciókkal. Popovics elfogadta az elnöki tisztet.
1924-ben az akkor 62 éves Popovics Sándor mint lehetséges elnök neve merült fel a Magyar Nemzeti Bank alapításának előkészítésekor. Némi gondolkodás után fogadta el a pozíciót, amit 1935-ig töltött be. Londonban és Genfben is ragaszkodtak személyéhez szakmai tekintélye, tudása, tapasztalata miatt. Tisztsége folytán tagja lett a parlament felsőházának is. Sokat tett a háború utáni infláció ütemének mérsékléséért. Tevékenységéhez kötődik az elértéktelenedett koronát felváltó pengő bevezetése. Konzervatív bankárnak tartották, aki igyekezett a bank függetlenségét is megőrizni.
A Nemzetek Szövetsége által 1927-ben összehívott világgazdasági konferencián képviselte Magyarországot. Az 1931-es válság idején a magyar kormány pénzpolitikai és deviza szakértője volt.
Anyanyelvén kívül beszélt franciául, angolul, olaszul, németül és latinul. Tudományos munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává, majd másodelnökévé választotta. 1926-ban 10 millió koronát, egy évvel később 4000 pengőt adományozott az Akadémiának. Munkatársa volt a Közgazdasági Lexikonnak, a Közgazdasági Enciklopédiának. Számos cikket és tanulmányt írt.
Fő művei:
A pénz sorsa a háborúban (Budapest, 1926)
A pénz értékállandósága (Budapest, 1929)
A társadalmi szervezkedések gazdasági hatásai (Budapest, 1931)
Jegybankelnöki pozíciójáról betegsége miatt mondott le, 1935. április 15-én hunyt el. Az MTA előcsarnokában ravatalozták fel, és a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.
„Popovics Sándor egy apa gondosságával figyeli és támogatja az egész magyar gazdasági életet… mindent lát, mindenkit ismer… mindenről tud… élő szobor, kemény kőszikla, szeretetre méltó, szelíd, bölcs.” (Hegedűs Lóránt: Popovics Sándor emlékezete. Az MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XXIII. köt., 7. sz., Budapest, 1940)
„A Magyar Nemzeti Bank létesítésének célja, legfőbb feladata a pénz megbomlott jogrendjének helyreállítása.”
Forrás: Vasárnapi újság