Magyar Numizmatikai Társulat

Magyar Numizmatikai Társulat

A pénztörténet iránt érdeklődő szakmai és laikus közeget összefogó társulat megalapításának ötlete 1901. május 7-én, a budapesti Balaton kávéházban született meg, Nuber Károly (éremkereskedő, akinek a báni denárok chronologiájáról írt tanulmánya annak idején tudós körökben is feltünést keltett), Pákozdy Károly (gyermekorvos), Szemlér Mihály, Szivák Imre és Zimmermann Lajos (ügyvéd) között. A gyűjtők és érdeklődők felé egy újsághirdetéssel nyitottak, míg szakmai oldalról a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának két tisztviselőjét, Gohl Ödönt (muzeológus és numizmatikus) és Réthy Lászlót (numizmatikus, a Magyar Nemzeti Múzeum későbbi főigazgatója) nyerték meg ügyüknek. 1901. május 14-én a Magyar Tudományos Akadémia első emeleti kis tanácstermében 17 fő részvételével megtartották az alakuló közgyűlést. Ebben az évben indult a társulat azóta is rendszeresen megjelenő szakfolyóirata, a Numizmatikai közlöny is.

Az első baráti összejövetelt 1902. december 18-án tartották az István Főherceg Szálloda egyik különtermében, majd a sikerre való tekintettel rendszeressé vált minden hónap utolsó csütörtökjén. Az egyesület keretében ismeretterjesztő céllal felolvasóesteket és előadásokat kezdtek tartani, melyre először 1904. február 5-én került sor.
1903-tól kezdve társulati kirándulásokat is szerveztek (1903 Aquincum, 1907 Körmöcbánya, Balassagyarmat, Debrecen, Eger, Miskolc, Nyitra, Pannonhalma, Szeged, Szentendre, Vác, Esztergom, Székesfehérvár, Győr), melyeken kapcsolatot tartottak a helyi gyűjtőkkel, és megtekintették a helyi közgyűjteményeket.
A társulatnak 1907-től volt állandó székhelye. Eleinte a Budapest negyedik kerületében található Kaplony u. 7. II. emelet 13. sz. alatti lakást bérelte, majd 1910-től átköltözött a nyolcadik kerületi Csepreghy u. 4. II. emelet 15. sz. lakásba. Ezt a bérletet Walla József, az egyik alapító tag ajánlotta fel a társulatnak. Jelenleg is ez a bérház ad otthont a társulatnak. Az önálló székhely megszerzésétől kezdve havonta két alkalommal gyűltek össze a társulat tagjai. 1917-től a háborús években a társulat nem rendelkezett elég anyagi erőforrással a szén beszerzéséhez, így a gyűléseket a tagok lakásán bonyolították le, a nyári hónapokat leszámítva, a közös vacsorák pedig elmaradtak.

A társulat részt vett az új magyar fizetőeszköz, a pengő bevezetésének kidolgozásában, biztosítva a numizmatikai szakmai hátteret. 1929-től szorgalmazta a pengőrendszer keretében az emlékpénzek kibocsátását, részt vett a pályázatok megtervezésében, elbírálásában. 1934-ben az Országos Magyar Iparművészeti Társulat sorsjátékán a társulat egy ezüstserleget nyert, melyet a Társulat emlékserlegének neveztek ki. 1934 novembere óta minden ősszel egy díszvacsora keretében ezzel mondanak pohárköszöntőt egy elhunyt tagtárs emlékére. A második világháború során az eredeti serleg eltűnt, és 1946-ban pótólták a ma is használatos példánnyal. 1944-től a légoltalmi veszély miatt a társulat szüneteltette működését. 1951-től Éremtani szakosztályként összeolvadt a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulattal, új nevet és szervezeti struktúrát kapott. Az új szervezet neve Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat lett, amely 1970-ig foglalta magában az egykori Magyar Numizmatikai Társulatot. 1970. május 20-án ismét önállósult a Magyar Numizmatikai Társulat. 1999-ben kivált a Magyar Tudományos Akadémiából, és önálló, közhasznú szervezetként folytatta működését.