A forint bevezetése
1946. augusztus 1-jét, a bevezetés napját gondosan választották meg: az aratás és jelentős árukészletek felhalmozása utánra időzítették. A névválasztást viták előzték meg. A libertás, a máriás, a turul, a turán is felmerült, azonban a tallér volt a legnépszerűbb. A választás végül az évszázadokon át értékét megtartó aranypénzre, a forintra esett. A szó az olasz fiorino d’oro, a firenzei aranypénz nevéből származik. Forintok voltak Mátyás király aranypénzei és 1848-ban a Kossuth-bankók is.
Bevezetésekor 1 forint 4×1029 simapengővel vagy 200.000.000 adópengővel volt egyenlő. Valódi váltás azonban nem volt. 1 USA dollárért 11,74 forintot kellett adni. Aranyalapú valuta volt, akárcsak a pengő és a korona. Aranyalapja, azaz a háború végén nyugatra szállított aranykészlet, 1946. augusztus 6-án tért vissza. Értéke 374.000.000 forinttal volt egyenlő. 1 forint 0,0757575 gramm színaranyat, vagyis 1 kg arany 13.210 forintot ért.
Az első két forintbankjegyen, a 10 és 100 forintoson, a tervező a Pénzjegynyomda két dolgozóját, Pfeffer Mihály gépmestert és Tőkés Jánosné Várszegi Gizella berakónőt örökítette meg a kor szimbólumaival, kalapáccsal, búzával és sarlóval. Mindkét bankjegyet hamar ki kellett vonni a forgalomból a gyenge minőségű papír miatt. A következő sorozatot a máig tartó hagyománynak megfelelően a magyar történelem jelentős személyiségeinek portréi díszítik.
A háborús károk a pénzverés újraindítását is megnehezítették. Hiányzott a verőtövekhez szükséges acél, kilőtt tankok tengelyéből esztergálták a pótlást. Az 1 és 2 forintos alumíniumból, a 10 és 20 filléres alumínium és bronz ötvözetéből, a 2 filléres tombakból (réz és cink ötvözetéből) készült. Az alacsony darabszámban vert, A MUNKA A NEMZETI JÓLÉT ALAPJA peremiratos, ezüst 5 forintost inkább pszichológiai okokból adták ki. 1947-ben már a csökkentett ezüsttartalmú ötösöket verték, amelynek alapanyagát az Állami Pénzverő – Frankfurt am Mainból a háború után visszaérkezett – ezüstkészlete adta.
Alig haladta meg a 100 forintot az egy főre jutó bankjegyforgalom az év végéig. A pénzkibocsátás felső határát kezdetben 1.000.000.000 forintban maximálták. Az új árakat és béreket nem a piac, hanem a hatóság szabta meg.
Mégis megszűnt az áruhiány és a gyors drágulás. Visszatért a lakosságnak a fizetőeszközbe vetett bizalma. A külföldi hitelek nélkül végrehajtott valutastabilizáció minden hibája mellett sikeres volt: lezárta a világ egyik legnagyobb inflációját.
Forrás: MTVA