A Magyar Nemzeti Bank székházának története

A Magyar Nemzeti Bank székházának története

Az Osztrák–Magyar Bank 1878-as alapítása után nem rendelkezett Budapesten székházzal. A budapesti főépület helyét az 1898-ban lebontott Újépület, az 1848–1849-es szabadságharc vezetőinek börtöne, Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzőhelye helyén jelölték ki. Kialakult egy új városrész, a tér 1848–49-re emlékezve a Szabadság nevet, az oda vezető kis utcák pedig az aradi vértanúk neveit kapták.

1900 nyarán az Osztrák–Magyar Bank zártkörű pályázatot írt ki a budapesti főintézet tervezésére, amelyre a dualizmus szabályainak megfelelően nyolc magyar és nyolc osztrák építész kapott meghívást. Pályázati dokumentáció nem maradt fenn, nem ismerjük – többek között – az osztrák Fellner és Helmer, Karl König, Franz von König, a magyar Kőrössy Albert, Meinig Artúr, Korb és Giergl terveit. Kiemelt figyelmet kapott Otto Wagner, akinek tervei alapján épült fel később Bécsben az Osztrák Nemzeti Bank épülete, és Lechner Ödön, a szomszéd telken épülő Magyar Királyi Postatakarékpénztár tervezője. Alpár Ignác terve mellett szólt, hogy a Szabadság téren a leendő banképülettel szemben már épült a szintén általa tervezett Tőzsdepalota. Az első díjat egyhangú döntéssel Alpár nyerte el, aki 5000 korona jutalomban részesült.

Mivel a jegybank üzletmenete eltér más pénzintézetekétől, a tervezésnél ezt is figyelembe kellett venni. A legfontosabb jegybanki funkciók kerültek a földszintre, a pénzkészlet a távoli pincékbe. A biztonságot a páncélszekrények elrejtésével és ún. megfigyelőfolyosókkal kívánta Alpár elérni. Más bankoktól eltérően itt a pénzintézetek az ügyfelek, amelyek nagy mennyiségű készpénzt szállítottak, ezért egy jól átlátható, tíz-tizenkét kocsi számára is megfelelő udvart tervezett. Nem tervezett viszont nagy pénztártermet, helyette minden bankosztály saját termet kapott.

1902 és 1905 tavasza között zajlott az építkezés a pályatervnek megfelelően. A kor más nagy középületeihez – így az Országházhoz – hasonlóan az OMB-székház építésekor is igyekeztek hazai alapanyagokból hazai mesterekkel és művészekkel dolgoztatni. Állítólag az oszlopokat egy Torda melletti bányából bivalyokkal szállították. A szobrokhoz és az épület egyéb részeihez szükséges követ pedig Kolozsmonostor mellől.

Az első emelet magasságában Senyei Károly által kőből faragott domborművek a bank, a kereskedelem és a pénz kapcsolatából mutatnak be jeleneteket: ércolvasztást, fémöntést, pénzverést, bankjegyrajzolást, -metszést, -nyomtatást, művészeteket, tudományokat, ötvösséget, állattenyésztést, földművelést, gépipart, háziipart, ókori hajórakodást és kereskedelmet, rabszolgavásárt, középkori pénzváltót, bányászt, kőfejtést, munkást, érczúzót. A felette lévő emelet zárókövei, a világ minden tájáról származó emberekről mintázott fejekkel, a bankügylet nemzetköziségét szimbolizálják. A Bank utca – Hold utca sarkán a párkány feletti bőségszarut tartó nőalakszobor Róna József, a főbejárat feletti két nőalak Tóth József, a Szabadság téri mellvédszobor Markup Béla alkotása.

Alpár a különböző funkciókhoz külön-külön bejáratot tervezett. A főbejárat az akkori Széchenyi térre (ma Szabadság tér 8. szám) néz és a reprezentatív előcsarnokba vezet. A Hold utcai és a Szabadság tér 9. szám alatti kapun át belépve, szerényebb kivitelezésű lépcsőn lehetett feljutni a tisztviselői lakásokba, a legfelső szintre. Szintén a Szabadság téri oldalra tette a kocsibejárót, elsősorban a pénzszállító kocsik számára.

A kivitelezés a korszak legkiválóbb mestereinek köszönhető: a színes ólomüveg ablakok Róth Miksa, a belső szobrászmunkák Maróti Géza, a kőpadló Walla József, a fapadlók Neuschlosz Ödön és Marcel, a lakatos- és trezormunkák Alpár Ede, az asztalosmunkák Michl Alajos, a világítás a Ganz Rt., a vasipari munkák a Schlick gyár munkái. Az 1905-ben átadott modern épület korszerű világítással, fűtő- és hűtőrendszerrel, vízfűtéses és tűzcsöves kazánokkal, központi porszívóval rendelkezett.

Az egyes szintek ornamentikája (pl. mennyezeti stukkók, korlátok) egy-egy növény köré csoportosul. A földszint jellemző növénye a búza, az első emeleté a bogáncs és az írisz, míg az elnökség szintjéé a vadgesztenye. Felfelé haladva a domináns színek egyre világosabbak. Stabilitást, erőt, méltóságot kívánt sugározni a palotaépület, amelyen a késői historizmus, az eklektika és a szecesszió elemei egyaránt felfedezhetők.

Az épület külső képe lényegében megegyezik az eredetivel, a belső terek azonban sok módosítást értek meg. A legnagyobb változást 1948–49 hozta. Az államosítással és az egyszintű bankrendszer bevezetésével a feladatok a jegybankban összpontosultak, a személyzet létszámát jelentősen bővítették, lényegesen több helyre volt szükség. A legfelső szint tisztviselő lakásait irodákká alakították, az udvarra kétszintes épületet emeltek, az első és a második emelet közé pedig egy újabb szintet húztak. Ezzel az épület ötszintessé vált.

1976 óta áll műemlékvédelem alatt.

Forrás: Fortepan

Forrás: Vasárnapi újság