Mária Terézia, koronázási érem, 1741

Előlapon Mária Terézia jobbra néző mellképe, hátlapon az uralkodónő látható a koronázó dobon, ágaskodó lován sújtásra emelt karddal, a háttérben a pozsonyi vár és Pozsony város látképe. VI. Károly császár fiúörökös hiányában birodalmát leányára, Mária Teréziára kívánta hagyni. A nőági öröklés jogi alapját a Pragmatica Sanctio teremtette meg, amelynek elfogadtatásán uralkodása során következetesen dolgozott. Halála után azonban többen is vitatták Mária Terézia öröklési jogát, míg más hatalmak a Habsburg Birodalom területeinek megszerzésére törekedtek. Öröksége megvédéséért és elvesztett birtokai visszaszerzéséért Mária Teréziának két, egész Európát megmozgató háborút kellett megvívnia: az osztrák örökösödési háborút (1740–1748) és a hétéves háborút (1756–1763). A feszült politikai helyzet miatt már az 1741 júniusában tartott magyar koronázás során is fontos volt egy erős, harcias uralkodói kép megjelenítése. Ezt kiválóan szimbolizálta a koronázási szertartás világi mozzanata, a koronázási kardvágás. A királynő lóháton ülve, a négy égtáj felé suhintott kardjával jelezte, hogy országát bármely irányból érkező támadással szemben kész megvédeni. Valamennyi koronázási emlékérmén ez a jelenet elevenedik meg: a lóháton ülő királynő, amint kardjával a négy égtáj felé vág.