I. Károly (1301-1342) aranyforint

Az előlapon szereplő körirat + KAROLV[s]. REX (Károly király) a firenzei liliom képét öleli körbe, a hátlapon S[antus] IOHANNES B[aptista] (Keresztelő Szent János) köriratban a szent egész alakos ábrázolása látható a firenzei aranyforint mintájára vert pénzen. Az Anjou-ház nápolyi ágából származó I. Károly nevéhez fűződik a magyar aranypénzverés megindítása, amelynek kezdetét hagyományosan 1325-re szokás tenni. A kamarabérleti szerződések szerint kibocsátásuk a budai, a körmöcbányai és az erdélyi pénzverőkamarában folyt. A firenzei aranyak nem csupán az éremkép, de a pénzláb tekintetében is előképül szolgáltak. A nagyjából 3,5 g súlyú, 23 ¾ karát, azaz mai fogalmaink szerint 989,5% finomságú magyar aranyforintot a korabeli külföldi források azonos értékben kezelték a középkor legértékesebb aranypénzeivel, a firenzei forinttal és a velencei dukáttal.