Einlösungsschein 1 gulden

Az előoldalon fekete festéknyomattal olvasható a címlet megjelölése több nyelven is: EIN GULDEN (német), EGY FORINT (magyar), GEDEN ZLATY (szlovák), JEDEN RYNSKI (lengyel). Keltezése a lap alján látható, a körbefutó díszítésen: 1811, valamint található rajta egy hitelesítő aláírás és egy szárazbélyegző. A papírpénz hátoldala üres, egy oldalasra nyomtatták. A szlovák nyelvű feliratban szereplő G betű valószínűleg elírás eredménye, helyesen itt is J betű szerepelne, mint a lengyel felirat esetében. A papírpénzek biztonságára nagy hangsúlyt fektettek, ez azt jelentette, hogy sokszor hullám alakú vízjellel, szárazbélyegzővel, kézzel írt számmal és két kézzel írt kézjeggyel látták el őket. Az európai pénzeken biztonsági elemeket is használtak, például precízen géppel készített vonalmintákat, úgynevezett guilloche-okat, melynek feltalálója Jakob Degen (1760-1848).
A 19. század első másfél évtizedét a Napóleon ellen vívott háború határozta meg. Az árak minden korábbinál magasabbra szöktek, a fémpénzek eltűntek a forgalomból, aki tehette, tezaurálta, felhalmozta a fémeket. A papírpénzek egyre kevesebbet értek. A mélypont 1811-re következett be: 100 fém 833 papírpénzzel volt egyenlő. A gazdaság teljes összeomlásának elkerülése érdekében, tanácsadói javaslatára Ferenc császár a valuta 80 százalékos leértékelését rendelte el. Egyik napról a másikra 100 forint (gulden) csak 20-at ért. Az új típusú papírpénzeket nem az addigi pénzeket kibocsátó Bécsi Városi Bank, hanem az erre a célra felállított Törlesztő és Beváltóhivatal adta ki, nem az addig hivatalos konvenciós, hanem az öt évig élő bécsi értékben. A pénzek neve beváltó jegy volt.