2 gulden Anticipationsschein formulare

Az előoldalon fekete festéknyomattal olvasható a címlet: ANTICIPATIONS-SCHEIN VON ZWEI GULDEN (Két gulden előlegezési jegy). Keltezése a szöveg végén található, 1813. A körben elhelyezkedő ornamentikában három helyen is megjelenik a címlet értéke arab számmal. A 2 guldennek, azaz forintnak a neve több nyelven is olvasható. A hátoldalon az alábbi szöveg szerepel: FORMULAR EINES ANTICIPATIONS-SCHEIN VON ZWEI GULDEN (Forma a Két gulden előlegezési jegyről).  A formulare magyarul minta, vagy mintapéldány. A pénzeknek a közönség tájékoztatására gyártott és intézményekben kifüggesztett változatai. Ezek egyszerűsített kivitelben, nyomópecsét, sorszám és aláírások nélkül, legtöbbször az eredeti bankjegytől eltérő papírra és időnként keresztben áthúzva készültek.  A papírpénzek biztonságára nagy hangsúlyt fektettek. Gyakran hullám alakú vízjellel, szárazbélyegzővel, kézzel írt számmal és két kézzel írt kézjeggyel láttak el őket. Az európai pénzeken biztonsági elemeket is használtak, például precízen géppel készített vonalmintákat, úgynevezett guilloche-okat, melynek feltalálója Jakob Degen (1760-1848).
 Az uralkodónak, Ferenc császárnak a drasztikus devalvációt elrendelő pátensében meg kellett ígérnie, hogy nem szaporítja tovább a papírpénzek számát. Az elhúzódó háború viszont további papírpénz kibocsátást igényelt, az új pénz más néven jelent meg. Neve Anticipationsschein, azaz előlegezési jegy lett, ami a jövőben behajtandó adóra utal. 12 év alatt kellett volna visszafizetni az 1813-ban kibocsátott papírpénzt. Az első, hivatalos kibocsátást újabb, titkos kibocsátások követték, így hamar vesztettek értékükből. A lakosság nem bízott az új és a két évvel korábban kiadott papírpénzben sem. A gazdasági, pénzügyi bajok forrását a kor embere mindenekelőtt a nagy, sőt növekvő mennyiségű papírpénzben látta. A beváltó és előlegezési jegyek csak ideig-óráig jelentettek megoldást az állam pénzügyi problémáira.