15 pengő krajcár kincstári utalvány

Az előoldalon a következő szöveg olvasható: KINCSTÁRI UTALVÁNY TIZENÖT PENGŐ KRAJCZÁRRA, MELLY, NÉGY DARABJÁT EGY FORINTRA SZÁMÍTVA, A’ KINCSTÁRI PÉNZTÁRAKNÁL MAGYAR PÉNZJEGYEK IRÁNT MINDENKOR BEVÁLTATIK, ÉS MINDEN KÖZPÉNZTÁRAKNÁL FIZETÉS GYANÁNT ELFOGADTATIK. Alatta látható a keltezés: Budán 1849-ki január 1-én, a kibocsátó, valamint a  hitelesítő aláírások. A körben elhelyezkedő ornamentikában többször is megjelenik a címlet összege, valamint alul Magyarország koronás címere. A hátoldalon a büntetőzáradék olvasható  öt különböző nyelven: EZEN JEGYEK’ HAMISÍTÓI’S UTÁNZÓI NYOLCZ ÉVRE TERJEDHETŐ BÖRTÖNÖZTETÉSSEL BÜNTETTETNEK. Forradalmak, háborúk, válságok idejének előre haladtával gyakran a forgalomban lévő címletek megoszlásának elégtelensége vagy aprópénzhiány lép fel. Ekkor jelennek meg a váltópénz címletre szóló papírpénzek, amilyenek a 1849-ben megjelent 15 és 30 pengő krajcárra szóló kincstári utalványok is. A kibocsátó az Országos Honvédelmi Bizottmány, az aláíró pedig nem Kossuth, hanem Völgyi Ferenc, a pesti Főfizető Hivatal főpénztárnoka volt. A hamisításért járó büntetés mértéke más alacsony címlethez hasonlóan 8 év volt. A jegyeket az aprópénzek pótlására ideiglenes céllal hozták forgalomba, és a tervek szerint, ha ismét elegendő ezüstpénz kerül forgalomba, a kincstári utalványokat átváltották volna. Mint ismeretes, erre nem került sor.