A szerbek 1804 óta folytattak ádáz fegyveres ellenállást több-kevesebb sikerrel az oszmán hadsereggel szemben. 1830-ban a szultán elismerte Szerbiát mint egy autonóm fejedelemséget. III. Obrenović Mihályvezetése alatt a szerbek 1867-ben eljutottak oda, hogy az oszmán függés már csak névleges legyen. A teljes önállóság elfogadására a berlini kongresszuson került sor. 1882-ben Szerbia királysággá alakult, melynek első királyává IV. Obrenović Milán fejedelmet választották, I. Milán néven.
A szerb valutát az ókori római denarius után – amely tízet tartalmazót jelent – dinárnak nevezték el, a valuta első érméit 1868-ban verték először bronzból. 1879-től arany- és ezüstérmék is készültek. A dinár váltója, a montenegrói valutához hasonlóan, a para. Szerbia saját nemzeti bankját 1884-ben alapította, és pénzkibocsátásában közeledett a Latin Éremunió szabványaihoz.
//
Serbia
The Serbs had been engaged in fierce armed resistance against the Ottoman army as of 1804, with more or less success. Serbia was recognised as an autonomous monarchy by the Sultan in 1830. The Serbs reached the point in 1867, under the leadership of Mihailo Obrenović III, where Ottoman dependence was only symbolic. Full independence was recognised at the Congress of Berlin. Serbia became a kingdom in 1882, and Mihailo Obrenović IV was crowned as a king under the name of Milan I.
The Serbian currency was named the dinar after the ancient Roman denarius, which means containing ten, and the first bronze coins were minted in 1868. Gold and silver coins were also minted as of 1879. The subunit of dinar is called para, like in Montenegro. The National Bank of Serbia was established in 1884 and aligned its minting standards with that of the Latin Monetary Union.