Pénzügyfilatélia

1. oszlop

A bélyeg előtt az illeték mértékének megfelelő értékkel nyomott díszes rajzot, úgynevezett szignettát használtak az illeték lerovására. A szignetták kétféleképp kerültek az okmányra, vagy előre, nyomdában rányomták kettéhajtott üres ívekre, amit aztán a felhasználás helyén töltöttek ki, vagy a kész okiratra került a szignetta. Az utólag nyomott szignetták alsó részén fel van tüntetve a bélyegzőhivatalt jelölő betű, ahol a bélyegzést végezték. Az összeállításban szereplő horvát nyelvű iraton például egy „C” betű figyelhető meg a szignetta olvasási irány szerinti alsó felén, ami a Croatien – Horvátország elnevezésre utal. A győri hirdetményen pedig az előzővel azonos helyen „U” betűt látunk, ami Ungarn – Magyarország jelölése. Érdekesség, hogy Magyarországon számmal jelölték a különböző hivatalokat. A győri irat a IV-es római számot viseli, ami a pozsonyi hivatalt jelöli.

2. oszlop

Az első magyar illetékbélyeg a kiegyezést követő évben 1868-ban került kiadásra. A Magyar Államnyomda ekkor még nem állt készen a bélyegek nyomására, emiatt egészen az 1870-es évekig a bécsi nyomdában készültek el a bélyegek. Viszont tervezőjük egy ott dolgozó magyar származású grafikus, Josef Bayer volt. Az illetékbélyegek mintájukban az előtte kiadott osztrák ornamentikát követték, levélerezethez hasonló ábrázolás vette közre a középrészt. A középrész általában kör alakú, kivéve a két legkisebb címletet, amely négyzet alakú. Ez jól megfigyelhető a kiállított fél krajcáros bélyegen is. Az első kiadás zöld alnyomatos volt, fekete középrésszel. Később megjelentek a barna/rózsaszín, illetve a színes középrésszel nyomott változatok is.

3. oszlop

1898-tól a korona/fillér kiadások vették át a krajcár/forint kiadások helyét. Újdonság az eddigi kiadásokhoz képest, hogy itt már minden bélyegen feltüntették a kiadás évét is. További érdekesség, hogy ezeken az illetékbélyegeken méretben is különbséget tettek a címletek között. A koronás értékek nagyobb méretben jelentek meg, mint a filléres változatok. Az 1898-as sor hatféle címlettel jelent meg, az ábrázolások fő témája továbbra is a magyar címer, de megjelenik a Szent Korona is, allegorikus elemekkel körülvéve.
1914-ben újabb motívumok és színek tűntek fel a bélyegeken, a kiállításban most a 2 filléres címlet látható, ami a Szent Koronát búzakoszorúban ábrázolja, a korona körül stilizált csillag alakkal. A kidolgozás részletes, sűrű vonalszerkesztéssel készült, ami nehezítette a hamisítók dolgát.
Az 1 korona 20 filléres címleten Szent István alakja tűnik fel. Az államalapító koronázási palástban látható az ábrázoláson, neve a feje mellett futó szalagokon olvasható. Két oldalán templomrajzot látunk, szimmetrikusan mindegyik oldalon két toronnyal. A bal oldali templom főhajóját egy Szent Korona ábrázolás fedi el.
A korona/fillér kiadás másik érdekessége az 1922-ben kiadásra került, Helbing Ferenc által tervezett, Mátyás királyt ábrázoló bélyeg. Ezen a bélyegen Mátyás a négyzet alakú középrészben egy ovális keret közepén került megjelenítésre. A bal felső sarokban a magyar címer, a jobboldaliban pedig a Hunyadi-címer látható.

4. oszlop

1926 és 1946 között a pengő–fillér értékek kerültek kiadásra, történetük sokat elmond az időszakban bekövetkezett politikai, gazdasági változásokról.
Jó példa erre az a kiállításunkban bemutatott 1945-ös kiadás is, amit fekete „OKIRATI ILLETÉK” felülnyomással láttak el. Erre azért volt szükség, mert a háború alatt rengeteg illetékbélyeg jogosulatlan kezekbe került, így visszaélésre adott okot.
Ugyanebből az évből látható egy értékfelülnyomás is, ahol az infláció miatt kellett az eredetileg 3 pengős bélyeget 5 pengős felülnyomással ellátni.
Később, az infláció erősödésével már ez a rendszer is tarthatatlanná vált, így 1946-ban bevezették az adópengőt. Ennek értékét naponta tették közzé az infláció mértékének megfelelően.

5. oszlop

A Forint-fillér kiadások története 1946-ban kezdődik, és egészen napjainkig nyúlik, igaz, a fillér címlet közben kikopott.
Ezeken a kiadásokon a korábbi „OKIRATI ILLETÉK” felirat „ILLETÉK”-re rövidült. Megjelenik az ún. Kossuth-címeres bélyeg. Ilyen bélyeget láthatunk azon az okmányon is, ami egy lakás bérleti díjának lerovását igazolja. Az iraton szereplő bélyegek tanúsága szerint a lakás havi bérleti díja 2 forint 40 fillér volt. Ugyanígy Kossuth-címert látunk egy másik okmányon, viszont itt 6 és 3 forintos címleteket használtak.
A Kossuth-címert aztán az ún. Rákosi-címerként ismert jelképre cserélték. Erről lekerültek az ország szuverenitását hangsúlyozó elemek, helyüket a kommunizmusra utaló szimbólumok vették át. Viszont 1952-ben megjelent egy országházat ábrázoló új nyomat is, a nemzeti trikolór színeivel. Ezt a két bélyeget egy hagyatéki ügy lezárását igazoló közjegyzői dokumentumon láthatjuk.

6. oszlop

Az okmánybélyegek hamisítása egyidős a bélyegek kiadásával. Már az első Magyarországon kiadott okmánybélyegeket is hamisították. A zöld alnyomatú krajcáros kiadásból több hamisított címletet is találtak, ami bizonyítottan 1867-es darab. A hamisítványok vastagabb papírra, sárgásabb színnel készültek és a biztonsági elemként szolgáló vízjel sem volt látható a papírjukban. A hamisítók kiléte ismeretlen maradt. A bélyegkiadáskor folyamatosan törekedtek a védelmi megoldások továbbfejlesztésére, akár technikai újításokkal, akár komplexebb, tehát nehezebben másolható mintákkal. Természetesen, ahogy a bélyegkiadások fejlődtek, úgy lettek egyre leleményesebbek a hamisítók is. A korabeli újságokban folyamatosan találhatunk híradásokat a nagyobb hamisításokról, és azok felderítéséről. Összeállításunkban ezekből láthatnak példákat.
A 2000-es évek elejétől a hamisítás megakadályozására összetett nyomdatechnikákat kezdtek alkalmazni. A bélyegkép mintájában is bonyolódott, hálószerű vékony vonalakból álló, nehezen rekonstruálható minta díszítette. UV-fényben látható biztonsági alnyomatot is kaptak a bélyegek, illetve vízjel nélküli, de fluoreszkáló szálakat tartalmazó SIHL papírra nyomták őket, ami tovább nehezítette a hamisítók dolgát.