Európa gazdasági életét a 19. században a legerősebb nagyhatalom, a Brit Birodalom uralta többek között kiterjedt bankrendszerének köszönhetően. Azonban Franciaország, III. Napóleon uralkodása idején politikai és pénzügyi hegemóniára törekedett a kontinensen. 1865-ben francia vezetéssel létrehozták a Latin Monetáris Uniót (ismertebb nevén: Latin Éremunió), amely azt a célt szolgálta, hogy a forgalmi érmék terén az országok monetáris politikája a francia normákat vegye át, ennek mentén egységesüljön a kontinens pénzhasználata. A nemzeti valuták aranypénzeit és az 5 frankos ezüstpénzt ezután a fenti szervezet által megszabott pénzlábhoz igazították. Egységült az európai pénzérmék súlya, finomsága (vagy nemesfémtartalma), átmérője és vastagsága. Mindezen folyamatokat hűen tükrözik a tárló középső szintjén kiállított forgalmi aranyérmék.
A Latin Éremunió egységesítő törekvései élénkítő hatást keltettek a korabeli gazdaságra nézve, de Franciaország nem tudta politikailag kamatoztatni pénzügyi eredményeit a kontinensen. Az 1870-es évek elejének sorozatos kríziseit maga a francia állam is csak hajszál híján élte túl. Nagy-Britannia fő riválisának szerepét az újonnan létrehozott Német Császárság vette át. Az egységesült Olaszország a Latin Monetáris Unió normáit követte, ahogy számos kis ország is. A nemzetközi trendektől egyre inkább lemaradó Oszmán Birodalom pénzügyi-gazdasági rendszere francia szakértelem bevonásával próbált a felszínen maradni.
Amíg a legtöbb helyen aranyalapú lett a pénzkibocsátás, az Osztrák–Magyar Monarchiában erre még várni kellett. Többszöri próbálkozás is történt az ezüstpénzről aranypénzrendszerre történő átállásra: Körmöcbányán és Gyulafehérváron kibocsátottak magyar nyelvű 20 Fr=8 Frt, azaz 20 frank = 8 forint frank, valamint 10 Fr =4 Frt értékű aranypénzeket, mégis áttörést majd csak a korona bevezetése hozott 1892-ben.
A tárló felső szintjén elhelyezett aranyérmek azt a három nagyhatalmat reprezentálják, amelyek szava igazán döntő súlyt képezett a berlini kongresszuson. A német I. Vilmos portréját előoldalán ábrázoló érem a Porosz Királyi Művészeti Akadémia részére készült díjéremként. A berlini kongresszust megfestő Anton von Werner, az Akadémia kiemelkedő alakja volt. A III. Sándor orosz cár feleségének portréjával ellátott érem az egyszerre szellemi úton és nyers erővel érvényesülő cári birodalomépítés, a balkáni orosz birodalmi törekvések szimbóluma: a cárné mint minden szlávok anyja jelenik meg éremképen. Végül Ferenc József portréját láthatjuk a latin nyelvű „Az irodalomért és művészetekért” hátlapi felirattal ellátott aranyérmen.
Coins of superpowers
The British Empire, Europe’s strongest superpower in the 19th century, dominated the economic life of Europe thanks to its extensive banking system. However, during the reign of Napoleon III, France sought political and financial hegemony on the continent. The Latin Monetary Union was established in 1865 under French leadership with the aim of adopting French standards for the monetary policy of countries in terms of circulation coins, and thus unifying the use of money on the continent. The gold coins of national currencies and the 5 franc silver coins were then adjusted to the monetary standard established by the above-mentioned organisation. The weight, fineness (or precious metal content), diameter and thickness of European coins were unified. These processes are accurately illustrated by the circulation gold coins displayed on the middle level of the vault.
The unification efforts of the Latin Monetary Union had a stimulating effect on contemporary economy, but France was unable to politically capitalise on its financial achievements on the continent. The state of France barely survived the series of crises at the beginning of the 1870s. The newly established German Empire took over the role of Britain’s main rival. The unified Italy followed the standards of the Latin Monetary Union, just like many small countries. The Ottoman Empire’s financial and economic system, increasingly out of step with international trends, was trying to stay afloat by tapping into French expertise.
While in most countries the issue of money was already based on gold, in the Austro-Hungarian Monarchy it was not the case. There have been repeated attempts to switch from silver to gold coins: Hungarian gold coins of 20 Fr = 8 Frt, i.e. 20 francs = 8 forint francs, and 10 Fr = 4 Frt were minted in Kremnica and Alba Iulia, but the breakthrough came only with the introduction of the crown in 1892.
The gold coins exhibited on the upper level of the vault represent the three superpowers, whose opinion actually counted at the Congress of Berlin. The coin with the portrait of William I of Germany on the obverse was made as a prize medal for the Prussian Academy of Arts. Anton von Werner, who painted the Congress of Berlin, was a prominent member of the Academy. The coin, bearing the portrait of the wife of the Russian Tsar Alexander III, is a symbol of the Tsar’s intellectual and brutal empire-building efforts, and of Russian imperial ambitions in the Balkans: the mother of all Slavs is depicted on the coin. Last but not least, a portrait of Franz Joseph is depicted on the gold coin with the inscription “For literature and arts” in Latin on the reverse.