Horváth Endre

Horváth Endre, a bankjegytervező
Horváth Endre már pénzjegynyomdai pályafutása elején részt vett a mestere, Helbing Ferenc által tervezett első pengők rajzolásában, majd Franke Ruppert rézmetsző irányításával elsajátította a rézmetszés mesterfogásait. A technikát olyan művészi fokon megtanulta, hogy a különböző sűrűségű és mélységű vonalakkal, pontozással gazdagított felületekkel olyan különleges tónust ért el, amely újdonságnak számított szakmájában.
Az 1930-as években a bankjegyhamisítás ellen Magyarországon rotációs réznyomógépeket fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették a finom vonalak élességének és a nagyobb mélységeknek az érzékeltetését. Európa több pénzjegynyomdájában is felhasználták ezeket a magyar berendezéseket, így Brüsszelben is, ahová 1936-ban meghívták Horváth Endrét, hogy a Belga Nemzeti Bank szakembereit tanítsa meg a rézmetszés és -nyomtatás technológiájára. Az 1930-as évek közepétől kezdődően megjelent új, pengős bankjegyek tervezője már Horváth Endre volt, aki akkora gyakorlatilag átvette főiskolai tanára, Helbing Ferenc helyét a bankjegytervezői gárda élén.

Horváth Endrére a háború után is számítottak a Pénzjegynyomdában és így a Magyar Nemzeti Bankban is, hiszen ő lett a tervezője az új, értékálló, forint névértékű bankjegyeknek. Nevéhez köthető az 1946. augusztus 1-jén forgalomba került, ofszetnyomtatással készült 10 és 100 forintos bankjegy, de az 1947-ben megjelent új, réznyomatos bankjegysorozat tagjait is, amelyek kisebb változtatásokkal hosszú évtizedeken keresztül voltak forgalomban.
Horváth Endre sajátos grafikai jegyei évtizedekig meghatározták, európai hírűvé tették a pengő- és forintbankjegyeinket. Az egyik leghíresebb az 1943-ban készült 10 pengős, amelyen a művész az őrhalmi népviseletbe öltözött Sipeki Bözsi modellt örökítette meg, és amely soha nem került végül forgalomba.
A világszerte ismert magyar grafikus számos állásajánlatot kapott külföldről. 1947-ben egy milánói cég svájci munkahelyet kínált neki, s ezért évenként csupán két bankjegy metszését várták volna tőle. Buenos Airesben mindössze évi egy bankjegy tervezését kérték, ő azonban továbbra is a magyar Pénzjegynyomdánál maradt tervezőként, majd 1950-től, mint művészeti igazgató.
Forint bankjegyeit, melyeket híres magyar történelmi személyiségek arcképeivel díszített, generációk sora ismerte és használta. Ezek elkészítése során egy olyan fiatal és tehetséges tervező- és rézmetsző gárdára támaszkodhatott, amelynek prominens képviselői voltak többek között Nagy Zoltán, Vertel József, Füle Mihály és Gál Ferenc, akik aztán tovább vitték Horváth Endre tanítását és örökségét mind a magyar bankjegy-, mind pedig a bélyegkiadásban.

Horváth Endre, a rézmetszetű bélyegek királya
Horváth Endre bélyegtervezőként viszonylag kicsi, ám annál tartalmasabb és mélyebb nyomot hagyó életművet tudhat magáénak.
Első, a Petőfi-centenárium alkalmából tervezett bélyegét 1949-ben jelentette meg a Magyar Posta, és ezzel rögtön nevet szerzett magának a bélyegtervező grafikusok között is. A Magyar Nap című újság 1949 nyarán a következőket írta a kiadással kapcsolatban: „Amikor a posta a Pályázatot kiírta, Horváth Endre a Pénzjegynyomda kiváló vésnökművésze már kész, kivésett gyönyörű Petőfi-bélyeggel pályázott … A Petőfi-bélyeg az első, amit ebben a században itt Magyarországon rézmetszéssel állítanak elő. Ezáltal a bélyeget nem lehet hamisítani, és az egyetlen színből olyan változatos színskálát hoznak ki, amilyent semmilyen más eljárás nem biztosít. Olyan a bélyeg, mintha dombornyomat lenne …” A kiadásnak akkora sikere volt, hogy hatalmas lendülettel indult el a hazai rézmetszésű bélyegek gyártásának sora, köszönhetően Horváth Endrének és tanítványainak. Közös munkájuk az 1954-ben megjelent Gyümölcs bélyegsor is, mely már az ofszet- és a réznyomás egyesítésével készült, és nemcsak itthon, hanem külföldön is sikereket ért el. Az 1950-ben megjelent, Horváth Endre által metszett Bem József bélyeg elnyerte az Év legszebb bélyege díjat is, sőt a lengyelek a bélyeg háttérjelenetét felhasználták a saját kiadásuk készítésekor.
A bélyegtervezés során elért sikereinek halála vetett véget, viszont a hagyatékában talált kéziratrészletek és bélyegrajzok mesélnek nekünk arról, hogy ezt a területet is szívügyének tekintette.