80 évvel ezelőtt, 1945 májusában ért biztonságos menedékbe a Magyar Nemzeti Bank teljes aranytartaléka. A történelmi esemény évfordulóján nemcsak a gazdasági jelentőséget, hanem az emberi helytállás hősiességét is érdemes felidézni.
Mindannak az áldozatnak köszönhetően, amit a jegybanki dolgozók hoztak, a II. világháború vészterhes időszaka után Magyarország aranytartaléka grammra pontosan hazaérkezett, miközben más országok aranytartaléka örökre elveszett a háború alatt.

Az Aranyvonat útnak indul
A II. világháború kitörése előtt a Magyar Nemzeti Bank már évekkel korábban megkezdte értékeinek védelmét. Budapesten és Veszprémben is földalatti bunkereket építettek, hogy szükség esetén biztonságba helyezhessék az ország pénzügyi alapjait. Amikor 1944-ben a front megközelítette Magyarországot, megkezdődött annak a kockázatos vállalkozásnak az előkészítése, amit ma csak úgy ismerünk, az Aranyvonat legendája.
Ez a vonat nemcsak az MNB 33 tonnás aranytartalékát szállította, hanem pótolhatatlan nemzeti értékeinket is: Mátyás corvináit, a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteményét, az ezüsttartalékokat és a teljes pengő bankjegykészletet. Az értékeket a jegybank több száz munkatársa és családtagja kísérte, a vagonokban élve, a tél és a háború viszontagságainak kitéve: mínusz 20 fokos hidegben, gyakran fűtetlen vagonokban, kevés élelemmel. Sokan elkeseredtek, néhányan visszafordulást fontolgattak. A gyerekek az aranyat rejtő ládák fölött aludtak, az asszonyok lepedőkkel elválasztott "mosdókban" próbálták megőrizni a minimális intimitást.

Májusi fordulat – Az arany biztonságba kerül
Hat hét veszteglés után, 1945 januárjának végén indulhatott csak tovább a szerelvény, miután a Szálasi-kormány megállapodott a németekkel. A vonat Spital am Pyhrnbe érkezett meg, ahol egy bencés kolostor kriptájában helyezték el az aranyat, a bankjegyeket és a dokumentumokat. A sok megpróbáltatás után ugyan fellélegeztek, ám az értékek megmentése még korántsem volt biztos. A háború utolsó napjaiban a vezetők az értékek nyugatra szállítását szerették volna elérni, melyről meg is kezdődtek a tárgyalások. Azonban a német hatóság csak az értékek elszállítására adott engedélyt, a jegybanki dolgozók közül csupán 30 ember kísérhette volna a Spitalban őrzött kincseket. Az egyre növekvő fenyegetés a mentőakcióban résztvevőket kétségbeesett lépésre sarkallta, amely végleg megpecsételte az Aranyvonat sorsát: 1945. május 2-án Tarnay Frigyes főellenőr és kollégája, Tuboly József titkosított levelet vitt az amerikai hadsereghez Salzburgba, német ellenőrző pontokon átkelve, saját életüket is kockára téve. A küldetés sikerült, bár mindössze egy hajszálon múlott:
1945. május 7-én, az európai háború utolsó napján egy német csapat még megpróbálta megszerezni az aranytartalékot, azonban ekkor amerikai tankok jelentek meg Spitalban.
Az amerikai katonák három teherautóra pakolták az aranyat, és két tank kíséretében Frankfurt am Mainba szállították, ahol a Német Jegybank pincéjében helyezték biztonságba. Ez a nap – 1945. május 7. – lett a magyar pénzügyi szuverenitás egyik legfontosabb fordulópontja, amikor az arany végleg biztonságba került. Cottely István, a bank egykori vezérigazgatója így emlékszik vissza erre a napra:
„Kiléptem a szobámból, hogy valakivel elküldjem tiltakozásunkat a kormányzóhoz, amikor meghallottam kintről az első tankok dübörgését. Az ablakhoz futottam. A tankokon fehérek voltak a csillagok. Megmenekültem.”

Hazatérés és újrakezdés – A forint születése
Az aranyat 1946 augusztusban két amerikai őr kíséretében érkezett meg Budapestre, egy gramm hiány nélkül. Ez képezte az 1946. augusztus 1-jén bevezetett forint aranyalapját.
Tordai Lajos, egykori MNB-s dolgozó visszaemlékezéseiben így ír: „Az arany szállítása teljes biztonsági szervezéssel történt. A 2 vagon aranyat leplombálták és, amint a vagonok pesti felnyitásánál kiderült, 1-1 amerikai tábori csendőr ült, géppisztollyal a vagonokban. Így az arany biztonságosan eljutott Pestre…”
Bár az arany biztonságban hazaért és a forint azóta is hazánk fizetőeszköze, az Aranyvonat hőseinek megpróbáltatási nem értek véget. Azok, akik ezért életüket tették kockára, nem ünneplésben részesültek, hanem a történelem perifériájára szorultak. Sokakat B-listáztak, megfosztották munkájuktól, sőt, közülük többen emigrálni kényszerültek. Az első hivatalos elismerésre 60 évet kellett várni: 2005-ben a Járai Zsigmond vezette Magyar Nemzeti Bank mondott először köszönetet a szolgálatukért.
„Az arany Frankfurtba szállítása után még sokáig Spital am Pyhrn-be maradtunk. 1946. augusztusában már B -listázásokról érkeztek a hírek hazulról, így többen nem is gondoltak a visszatérésre. A többség azonban vállalva a meghurcoltatásokat hazatért. Spital am Pyhrn-i tartózkodásunk 40 évig tabunak számított. Ideje végre beszámolni róla.”
Írja Kümmerle István.
Ma, 80 évvel később, a májusi évfordulón rájuk emlékezünk, akik nem csupán az aranyat, de a nemzet becsületét és jövőjét is őrizték.