Bár úgy tűnhet, hogy a válságok váratlanul, a semmiből jönnek...

...valójában a tőkés piacgazdaság velejárója a ciklikusság, mely annyit tesz, hogy konjunkturális (fellendülő) és hanyatló szakaszok követik egymást.

A piac egyensúlya
A piac egyensúlyi állapotában a termékek és szolgáltatások esetében az adott piaci ár mellett a keresett és kínált mennyiség közel azonos. Ha ezt egy koordinátarendszeren szeretnénk szemléltetni, azt látnánk, hogy a keresleti és kínálati egyenes metszi egymást.

Az egyensúlyi állapotban ideális esetben gazdasági konjunktúráról beszélhetünk, mely a társadalom közel minden szegmensére pozitívan hat, így a megtakarításoknak, a tartalékképzésnek is a lehető legjobb lehetőségeket biztosítja.

A gazdasági válságok anatómiája

Az egyensúlyi állapot felborulása többféle módon történhet. Ennek egyik megjelenési formája a túltermelési válság, melyet a kereslethez viszonyított túlkínálat idéz elő. Eredménye az árszínvonal csökkenése: a defláció. Az ilyen módon kialakult krízisnek pedig többek között velejárója a munkanélküliség emelkedése, éppen ahogy az 1929/33-as Egyesült Államokból kiinduló világválság esetében.

(Forrás: https://ng.24.hu/tudomany/2022/11/24/a-gazdasagi-valsag-elettani-hatasai/)

Az 1929-33-as túltermelési válság soha nem látott munkanélküliséggel párosult

Egy másik lehetséges út a válságok felé, amikor a kereslet növekedése egyre emelkedő inflációt generál. Nem ritka az sem, hogy ehhez gazdasági visszaesés párosul, tehát stagfláció alakul ki, melyből csak igen jelentős áldozatok árán képes kilépni egy gazdaság. Ekkor elsősorban nem a munkanélküliség okoz problémát, sőt, a munkavállalók a jelentős infláció miatt magasabb bérigénnyel lépnek fel a munkáltatók felé. Teljesülése esetén megnő a termelés költsége, így az árak még magasabbra emelkednek, kialakul az ár-bér spirál. Az inflációnak persze számos más típusa is van: bizonyos esetekben magából az inflációs várakozásból ered az árszínvonal növekedése. Olykor az ellátási láncok megszakadásából indul ki, de előfordul, hogy költséginfláció alakul ki, melyet akár egy olyan jelenség is előidézhet, mint a gépgyártásban használt hengerelt acél árának a növekedése.

Inflációs válság volt többek között az 1973-as olajválság, amely az Egyesült Államok jom kippuri háborúban történő állásfoglalása és katonai döntéseire, az OPEC országokból érkező olajexport drasztikus csökkenésére vezethető vissza.
Szintén inflációs válságként alakult ki a 2008-2009-es bankszektorból kiinduló, vagy akár a Covid-járvány következtében teret nyerő gazdasági krízis is, mely utóbbi során a chipek hiánya okozott árrobbanást.
(Forrás:https://g.foolcdn.com/image/?url=https%3A//g.foolcdn.com/editorial/images/624404/gettyimages-1311019616.jpg&w=2000&op=resize)

Válságkezelés

Mindenesetre az említett 1973-as válság óta a kezelés eszközei is jelentősen gyarapodtak: például azzal, hogy a fiskális politika mellett a monetáris politika is vezető szerepet kapott. A jegybankok infláció elleni bevett és hatékony eszközévé vált a kamatlábak emelése. Így például, ha a Magyar Nemzeti Bank emeli a kereskedelmi bankok nála elhelyezett betéteinek kamatlábát, akkor a lakossági és vállalati hitelek kamatlába is jó eséllyel emelkedni fog. Ezzel a túlzott hitelfelvétel, így a költekezés is visszafogható egy optimálisabb szintre. Abban az esetben pedig, amennyiben a kereskedelmi bankok hitelezési képességét kívánják fokozni, megoldásul szolgálhat a kamatláb csökkentése vagy értékpapírjaik jegybank felé történő értékesítése.

Természetesen, ahogy a válságok kialakulása mindig hordoz egyedi mozzanatokat, úgy a kezelésük is más-más megoldásokat igényelhet.