Denár és garas, dukát és guldiner, krajcár és poltura – hosszan sorolhatnánk azoknak a pénzeknek a neveit, amelyekkel elődeink ezer éven át fizettek, illetve részben napjainkba is fizetünk Magyarországon. Sokakban felmerül a kérdés, honnan kapták ezek a pénzek az elnevezésüket? Miért hívják jelenlegi törvényes fizetőeszközünket éppen forintnak? A következő hetekben 12 részes, „Denártól a forintig” című sorozatot indítunk, amelyben a magyar pénzelnevezések etimológiáját járjuk körül.

A cikksorozat első részében a denár szó eredetének járunk utána. Tudtátok, hogy a denár elnevezése alatt eredetileg egy ezüstpénzt értettek, amelynek kibocsátása folyamatos volt Magyarországon közel hét és fél évszázadon át? Ezekkel a pénzekkel Te is találkozhatsz majd a Magyar Nemzeti Bank hamarosan megnyíló Pénzmúzeumában, a Buda Palotában, ahol bemutatjuk a közép- és újkori magyar forgalmi pénzeszközöket is.

1. Denár

A denár elnevezés az antik Római Birodalom korába vezethető vissza, ahol a Kr. e. 3. század utolsó évtizedeiben kezdték el verni ezt a címletet. Eredete a latin ’tíz’ jelentésű ’decem’ szóra vezethető vissza, mivel eredetileg tíz as ért egy denariust. A Római Birodalomban az ezüstből készült denarius kibocsátása folyamatos volt egyre csökkenő ezüsttartalommal, mígnem Diocletianus császár (284–305) uralkodása idején már rézből készültek, majd teljesen megszűnt a verésük. A denarius név csak a 8–9. században került újra használatba, ekkor vált a Kis Pippin és Nagy Károly által újjáélesztett nyugat-európai frank pénzverés alapegységévé. Ettől kezdve Európában – néhány kivételt leszámítva – évszázadokon át, egészen a 13. századig kizárólag a kis méretű, nagyjából 1 g súly körüli denárok kibocsátása folyt, ezért ezt az időszakot nevezi a pénztörténeti szakirodalom denárperiódusnak. Az elnevezés különböző nyelveken az adott hangtani szabályoknak megfelelően átalakult formában is tovább élt: Franciországban denier, Itáliában denaro, Spanyolországban dinero név alatt futott, sőt, gyakorlatilag a ’pénz’ szinonimájává vált. A pénzelnevezés dinár változata jelenleg több arab ország (Algéria, Irán, Líbia, Tunézia stb.) hivatalos fizetőeszközének a nevében él tovább. 

A Magyar Királyság pénzverése 1000 körül a nyugat-európai denárrendszer mintájára indult meg, egészen a 14. század elejéig kizárólag ez a címlet (illetve fele súlyú változata, az obulus) készült az országban. Bár I. (Anjou) Károly magyar király (1301–1342) új címletek, az aranyforint és az ezüstgaras verését is elrendelte, ennek ellenére a mindennapi pénzforgalom legáltalánosabb fizetőeszköze még évszázadokon át a denár maradt, ezt hívták pénznek. A 17. század folyamán jelentősége kezdett visszaszorulni, majd a krajcár pénzrendszer 1659. évi bevezetésével párhuzamosan egyre inkább feleslegessé vált. Az utolsó magyar ezüstdenárok 1760-ban hagyták el a körmöcbányai verdék: néhány évig rézdenárok verésére is sor került, majd ez a címlet végérvényesen eltűnt a magyar pénzek palettájáról.