A Pénzmúzeum numizmatika iránt érdeklődők számára talán legizgalmasabb vitrinje a második csomópontban, a magyar pénzverés 1000 évét bemutató numizmatikai fal. A vitrin nem is indulhatna mással, mint Szent István királyunk első pénzével, melyet a koronázása alkalmából veretett, és melyet az első magyar pénzként tart nyilván a kutatás. Ez az érmetípus több szempontból is rendkívülinek számít, és a Pénzmúzeum vitrinjében csillogó darabnak a története külön izgalmas.

1968-ban Nagyharsányban földmunkák során egy cserépedényben csillogó ezüstpénzek fordultak ki a földből. Schmieder József bányavezető értesítette a történtekről a pécsi Janus Pannonius Múzeumot, ahonnan Kiss Attila régész érkezett a helyszínre, aki azonnal felismerte, hogy nem mindennapi lelettel van dolga. Az érmék között ugyanis korábban már ismert, azonban még pontosan nem azonosított veretek bukkantak fel. Előlapjukon a +LANCEA REGIS azaz a KIRÁLY LÁNDZSÁJA körirat volt olvasható, éremképükön pedig egy lándzsát tartó kéz volt látható, míg a hátlapon a már ismerős +REGIA CIVITAS vagyis KIRÁLYI VÁROS körirat szerepelt. A különleges érmék további vizsgálatára a Magyar Nemzeti Múzeumban került sor, ahol Gedai István numizmatikus foglakozott vele behatóan. Az újonnan felfedezett kincslelet hamarosan átformálta a magyar pénzverés kezdeteiről alkotott elképzeléseket.

A kutatás megállapította, hogy a korábban modern hamisítványnak majd bajor utánveretnek tartott érme valószínűleg nem más, mint az első magyar pénz, melyet Szent István valószínűleg koronázása alkalmából verethetett. Ezzel a korábban első magyar pénzként számontartott +STEPHANUS REX köriratú denár a második helyre szorult vissza. A nagy számban előkerült +LANCEA REGIS köriratú veretek magyar voltát több ponton is sikerült alátámasztani.  A kincsleletet a benne előforduló külföldi veretek segítségével nagy biztonsággal datálták a 11. század elejére, tehát Szent István királyunk uralkodásának idejére. Az előlapi éremképen a köriratban egy felhőből kinyúló lándzsát tartó kéz látható. A lándzsa a középkorban kiemelkedően fontos hatalmi szimbólum volt. Forrásokból ismeretes az is, hogy István édesapja, Géza fejedelem III. Ottó német-római császár engedélyével birtokolhatott is királyi szuverenitást jelképező lándzsát, melyet István megörökölhetett tőle. Erre utal az is, hogy a koronázási paláston Istvánt lándzsával a kezében láthatjuk.  A felhőből kinyúló kéz valószínűleg Isten kezét jeleníti meg, amely a hatalom égi eredetét hivatott szimbolizálni. A hátlapon a köriratban egy karoling templomábrázolás látható, RECI felirattal, amely a körirat rövidítése. A hátlap karoling hatást mutat, a körirat határozott utánérzése Regensburg latin nevének, amely Regina Civitas.  Az éremkép erős szimbolikával fejezi ki egy szuverén királyság megszületését a 11. század hajnalán, és I. István hatalma és tekintélye meg is követelte, hogy éljen szuverén uralkodóként pénzverési jogával. Az éremkép párhuzamai ezen kívül további alátámasztást nyújtanak az elméletnek: a körirat betűi szoros párhuzamot mutatnak azzal a kereszttel, melyet István felesége Gizella királyné készíttetett édesanyja sírjára. Ezen felül a hátlapi karoling templomábrázolás is magyar stílusjegyeket mutat, a honfoglalók ötvösségére jellemző palmettás díszítés jellegzetességei ismerhetők fel rajta és legközelebbi párhuzama a kistokaji honfoglalás kori sírok ruhadíszei között található.

De mégis hogyan került egy ilyen különleges érme a híres nagyharsányi kincsleletből a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményébe?
Nagy valószínűséggel minden igyekezet ellenére nem sikerült hiánytalanul összegyűjteni a nagyharsányi bányából előkerült pénzeket, néhány darab szétszóródhatott a munkások kezén. Erre utal legalább is az a tény, hogy Tóth Ferenc pécsi éremgyűjtő 1969-ben, egy nagyharsányi bányához közel eső presszóban ülve további 5, valószínűleg a kincsleletből származó darabra tett szert, melyek történetét Kovács László közölte. Eszerint beszélgetés közben kiderült, hogy Tóth Ferenc foglalkozik régi pénzekkel, mire a helyiek több régi pénzt is mutattak neki, melyek között szerepeltek a szóban forgó darabok is. Tóth Ferenc ezeket a darabokat egy tételben meg is vásárolta. A feltehetően  a nagyharsányi leletből származó veretek a következők voltak: 4 lándzsás denár, illetve 1 db II. Henrik német király (1004–1012) regensburgi denárának utánverete.

Az első két lándzsás denárt Tóth Ferenc más darabokra cserélte, melyek végül Gedai Istvánhoz kerültek. A negyedik denár sorsa talán a legkalandosabb, ugyanis holléte a mai napig rejtély. Ez a darab ugyanis 1992. március 17-én Bujdosó Dénes nagykőrösi gyűjtő birtokába került, akinek 2007-es halálát követően gyűjteményének holléte, így a benne őrzött +LANCEA REGIS denár további sorsa is ismeretlen, ugyanis a gyűjtőn kívül senki nem tudta hol tartja féltve őrzött kincseit.

A harmadik denárt 1974. július 8-án a Magyar Nemzeti Bank vásárolta meg Tóth Ferenctől, mely ezt követően a 4611.2-es leltári számon a Magyar Nemzeti Bank Bankjegy és Éremgyűjteményébe került. Ez a darab látható ma a Pénzmúzeum második csomópontjának vitrinjében.