Helbing Ferenc

Helbing Ferenc, a bankjegytervező
Helbing Ferenc pályafutása során nemcsak a magyar bélyeg, de a magyar pénz- és bankjegy stílusának kialakításában is meghatározó szerepet játszott, művészi működésének jelentős részét tette ki pénztervezői munkássága. Pénzjegytervei közül 45 került ténylegesen forgalomba, de ennél sokkal többet készített.
Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után a magyar korona értékű papírpénzek egyik tervezőjeként kapcsolódott be a bankjegytervezésbe és az első, 1926. március 1-jén kibocsátott pengő-bankjegysor pályázatára beadott alkotásaival is első díjat nyert. A pengős bankjegyek nyomtatása – szemben a koronásokéval – már az időközben megalakult Pénzjegynyomdában történt. A második világháborút követően, két évtized után újra elővették Helbing Ferenc pénzterveit, és felhasználták azokat a gyorsan inflálódó pengő újabb és újabb bankjegyein.

Magasnyomás
A magasnyomás a nyomtatási eljárások közül a legrégebbi technika. Lényege, hogy a nyomóeszközön a festéket felvevő és azt a papírra átnyomó részek a lemez felületéből kidomborodnak körülbelül oly módon, ahogy azt gyerekkorunk kedves nyomdajátékának darabjain láttuk. A nyomóeszközről a fehérnek szánt részeket mechanikus (vésés, metszés, kaparás) vagy kémiai (maratás, olvasztás) eljárásokkal távolítják el.
A magyar bélyeggyártás kezdeti időszakában ez volt a legelterjedtebb gyártási technológia, egészen 1924-ig uralta a bélyegkiadást.
A vitrinben látható két nyomódúc az 1921/25-ben kiadott Koronás Madonna bélyegsor egyik címlete belső képének és külső keretének nyomóeszköze.

A mozgásábrázolás művésze
Helbing Ferenc volt az első olyan grafikusművész Magyarországon, aki több mint egy évtizeden keresztül sikeresen szerepelt a postai pályázatokon. Így aztán meghatározó szerepe volt a korszak során megjelent magyar bélyegek stílusának kialakításában.
Az 1925-ös Sport I. bélyegsor címletei talán a legismertebb Helbing-bélyegek. Ezeken jelenik meg először a sporttéma magyar bélyegeken. Ez volt az első világháborút követő infláció utolsó, koronáért megvásárolható bélyegsora. A kiadás az abban az évben megrendezésre kerülő nemzetközi és hazai sportesemények alkalmából készült, ám a megvalósult bélyegeken nem a versenysportok, hanem az iskolai, illetve a tömegsportok kerültek ábrázolásra. Ebben jelentős szerepe lehetett Demény Károly államtitkárnak, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatójának is, aki az Országos Testnevelés Tanács alelnöke, valamint a Budapesti (Budai) Torna Egylet elnöke volt. Demény a versenysport mellett a szervezett tömegsportot és az iskolai testnevelést is lelkesen támogatta.
A bélyegek terveinek elkészítésével Helbing Ferencet pályázat nélkül bízta meg a Magyar Királyi Posta, ugyanis az egyik ezzel kapcsolatban elhangzott javaslat szerint, a korábban addig kiírt nyilvános pályázatok eredményeként mindig a művész nyerte el a bélyegek tervezésének jogát. A grafikust eredetileg arra kérték fel, hogy a terveket réznyomáshoz készítse el, de mivel az Állami Nyomdában nem volt a réznyomáshoz megfelelő papír, így végül az ofszetnyomás mellett döntöttek. A címletek képein a vívás, a síelés, a torna, az úszás, az evezés és a műkorcsolya téma a világon először jelent meg a bélyegeken. Minden bélyegen a következő hátoldali nyomat olvasható: „A 100 százalékos felár testnevelési célokra fordíttatik.” A felárat az Országos Testnevelési Alap támogatására használták fel, ami figyelembe véve Demény Károly fentebb említett, sportéletben betöltött szerepét, nem meglepő.

Síknyomás
A síknyomás jellemzője, hogy a nyomóformában a nyomó és nemnyomó elemek egy síkban helyezkednek el, a nyomtatást pedig eltérő kémiai tulajdonságuk teszi lehetővé. A síknyomás egyszerűbb változatát, a kőnyomást (litográfiát) kizárólag a kezdeti időszakban használták a bélyegek gyártásánál.
A legtöbbször alkalmazott nyomtatási technológia a bélyeggyártás esetében az ofszetnyomtatás, ami szintén egy síknyomási eljárás. Ebben az esetben nem közvetlenül a nyomólemezről, hanem közvetve, annak gumitalpra átvitt nyomatáról történik a nyomtatás. Síknyomás lévén, alapelve azonos a kőnyomáséval, csak itt elméletileg nem követ, hanem a zsíros kréta és a víz felvételére alkalmassá tett alumínium- vagy cinklemezt használnak. Hazánkban azonban teljesen egyedülálló módon az ofszetnyomtatás megjelenésének idején először fémlemez helyett kőről történt a képátvitel. Az eljáráshoz használt követ könnyű felismerni arról, hogy felületén a rajz egyenes állású, hiszen a nyomtatásnál még egy fázist iktatnak közbe, így a negatív kép a gumitalpra kerül. Kiállításunkban az 1923-ban megjelent Petőfi I. bélyegsor készítéséhez használt egyik nyomókövet tekinthetik meg.